A Hozd el a köved és az Önismeret

Hasonló írások erről: Hozd el a köved - Módszerek | 0

A Hozd el a köved és az Önismeret

Egy kedves mesével kezdeném, így tán jobban átérzed azt, amit mások mindenképpen érteni akarnak…

„A kis Momo egyet tudott, ahogyan rajta kívül senki: hallgatni másokat. Nincs ebben semmi különös, mondhatja netán némelyik olvasó, hallgatni akárki tud. Csakhogy ez tévedés. Valóban hallgatni a másikat csak igen kevés ember tud. S ahogyan Momo értett ehhez, annak a világon párja nem volt. Momo úgy tudott hallgatni, hogy az embereknek egyszeriben okos gondolatuk támadt. Nem mintha bármit szólt vagy kérdezett volna, ami a másikból előcsalogatta az okos választ, dehogy, ő csupán ült és hallgatott, teljes figyelemmel és odaadással. Közben nagy, sötét szeme a másikon függött, s az úgy érezte, hirtelen gondolatai támadnak, amelyekről soha sejtelme nem volt, hogy benne rejtőznek. Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak s bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett, s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi se múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lyukas cserép – s elment, és mindezt elmondta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt, hogy úgy, ahogyan van, csak egyes-egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak. Így tudott Momo figyelni!” (Michael Ende)

Hát igen… Bár ha kicsit vicces vagy csipkelődős kedvedben vagy, rögtön kérdezhetnéd is: „Mitől is beszélgetés az, ha te csak hallgatsz és én beszélek egyedül…?” És tudod… ha megkérdeznéd ezt, lenne rá válaszom. El is mondom neked, mitől is, segítő beszélgetés a Hozd el a köved módszere.

Attól, hogy sokszor magaddal beszélgetsz. Nem. Nem úgy, ahogy akkor szoktál, amikor dühös, és mérges vagy és nem úgy, amikor egyedül folynak a könnyeid. Itt figyelned kell arra, hogy mit mondasz és miért. Amikor egy másik embernek beszélsz arról, ami fáj, vagy nehéz ki kell mondanod a szavakat. Fel kell, hogy tárd az összefüggéseket, hiszen én nem tudom a történetedet. Meg kell, hogy értesd velem mi az, ami annyira nehéz és mi az, ami miatt nem tudod megoldani… Hogy mi történik ilyenkor, amikor ellenállás, vita, beleszólás, megakasztás, ellenvetés nélkül mondhatod addig, ameddig csak akarod?

Arra emlékszel, hogy akkor mi történik, ha annak mondod a magadét, akivel a baj van, vagy olyankor, amikor magadban dühösen sorolod a vádakat? Igen… Semmi nem történik. Vagyis semmi használható vagy eredményes dolog. Összevesztek, kiborulsz, támadsz és visszatámadnak. Arra sincs időd, hogy gondolkodj, mert csapás csapás után és megy a harc. Vagy beletemetkezel a félelmeidbe, a kétségbeesésbe és csak a köröket futod magadban, egy végtelen versenypályán, ellenfél és bíró nélkül.

Amikor nekem mesélsz majd, egy érdekes dolog történik. Vagy még egy érdekes dolog VAGY bele kell írni, hogy megfogalmazod egyértelműen Elkezded hallani is, amit mondasz.

Amikor nekem mesélsz majd, még egy érdekes dolog történik. Mind a mellett, hogy megfogalmazod és számomra érthetővé teszed, azt, amiben vagy, elkezded hallani is azt, amit mondasz. Mivel le kell lassulnod, ahhoz, hogy értsem, amit mondani szeretnél …

Te magad leszel az, aki megütközöl azon – ha jól kibeszélhetted magad – hogy mennyi minden nem is úgy van, ahogy gondoltad. Hogy mennyi kijárat és megoldás van abból helyzetből, amiben, mint egy  mókuskerékben futottál eddig. Te magad fogsz megállni és visszakérdezni? „Hé! Ezt én mondtam? De hát ez nem is így van!”

Sokan megfogalmazták már ezt a maguk szavaival egy-egy beszélgetés után, de a legjobban az a mondat tetszett, ami három órányi folyamatos, szinte levegővétel nélküli beszéd után hangzott el, mikor beszélgetőtársam egyszer csak megállt és így szólt:

„Tudod… Évek óta nem tudtam ezt végigmondani senkinek, mert mindenkinek volt valami „nagyszerű” ötlete, hogy mit kellene csinálnom, vagy miért vagyok teljesen hülye, vagy miért marhaság az, amit szeretnék… Most, hogy végre elmondhattam, közben végig is gondoltam és rájöttem, hogy én tényleg egy igazi balek vagyok, de egészen másként, mint ahogy mások gondolták. Azért vagyok balek, mert végig itt volt előttem az, hogy mit szeretnék és mit kellene tennem, csak valahogy sohasem jutottam el odáig, hogy igazán végig tudjam gondolni és lássam, képes is vagyok rá. Köszönöm, hogy meghallgattál. Köszönöm, hogy végre, életemben először valaki végighallgatott és megtalálhattam önmagamban azt, ami a legfontosabb.”

Kicsit könnyes volt a szeme, mire befejezte, de aztán megölelt, kifizette az óradíjamat, adott még kétezer forint borravalót. Még viccelődtünk kicsit, míg elkísértem a kocsijához majd örökre eltűnt a forgatagban. Hónapokkal később kaptam egy levelet. Csak annyi állt benne: „Aki akkor megérkezett hozzád végleg letette a kövét és bevégezte az útját. Aki távozott akkor azzal a másik kaviccsal a kezében, felismerte önmagát és újjászületve szabaddá lett. Ma boldog vagyok és amikor ránézek arra a kis kőre mindig eszembe jut, hogy minden megoldás bennem van.”

Ez az eset persze egy különleges eset volt és a legtöbbször én is megszólalok, de csak úgy, mint aki arra bíztat, hogy nézz magadba. Összefoglalom az általad festett képet, megmutatom és megkérdezem,hogy jól értem-e ….Nézz azokba a zugokba, ahová nem volt merszed, vagy amelyeket nem mertél észrevenni. Nézd meg azokat a lehetőségeidet, melyeket eltakar az élet, a konvenciók, a megszokások, a hitrendszerek. Nézz rá azokra a képességeidre, amelyek mindig a részeid voltak, mert nélkülük nem lehetnél az, aki vagy. A dolgom az, hogy megismertessem veled önmagad, hogy higgyek benned, amíg te is el nem kezded látni, hogy hihetsz magadban. Hogy bíztassalak addig, amíg már nem kell bíztatás, mert tudod, mindenre képes vagy, amit el tudsz képzelni. Mert ha el tudod képzelni, akkor az oda vezető legjobb utat is képes vagy látni. És ha látod az utat, már nem is olyan nehéz, mert csak lépned kell. Egyik lábad a másik után… Ennyi az egész.

Te nem hiszed? Nem baj… Én hiszek benned.

 

Eldöntöttem! Elhozom a kövem!

Még bizonytalan vagyok. Inkább küldjetek még ismertetőket.

 

 

 

 

Követés Dora Gyula:

Mérnök, Tanár, Coach, Techinkai búvár, Búvároktató tréner és Zen fertőzött... :-)

Fontos nekünk a véleményed, írd meg bátran!